2015. február 19-én az előkészítő és második osztállyal elmentünk az óvodába meglátogatni jövendőbeli társainkat. Ajándékul minden óvodásnak készítettünk egy -egy jácintot, valahogy így:
Sokat játszottunk együtt, megmutattuk a kicsiknek azokat a játékokat, amelyeket az iskolában játszunk, elfurulyáztuk és elénekeltük nekik kedvenc énekeinket. Öröm volt látni azt, ahogy a nagyobbacskák segítik apróbb társaikat a játék során, ahogy magyarázzák nekik a játékszabályokat, ahogy felcsillan az óvodások szeme akkor, amikor meglátják, hogy a társuk, aki még egy éve közöttük volt, most milyen szépen furulyál és énekel. Nekünk pedig, tanítóknak jólesett látni, hogy nem egyedül harcolunk nemzetünk megmaradásáért ezen a településen.
Meghívtuk vendéglátóinkat, hogy viszonozzák látogatásunkat, jöjjenek el, és ismerkedjenek meg iskolánkkal, és a többiekkel, akiket az iskolában kellett hagynunk.
2015. február 24-én el is jött hozzánk a magyar óvodai csoport és óvónőik. Közös tevékenységünket azzal kezdtük, hogy megmutattuk nekik, hogyan kezdjük mi a mindennapjainkat: tornáztunk egy sort, mint Csipike Fodor Sándor meseregényében.
Reggeli torna után kimentünk az udvarra, ahol nagyobb a játéktér, és számos játékot játszottunk együtt. Volt Várkörjárás, Az öreg zsidónak, Királylány, királyfi, sárkány és még sorolhatnám.
A harmadik és negyedik osztályosok nagyon örültek annak, hogy ők is megismerkedhettek a picikkel, segíthettek nekik, anyáskodhattak felettük. Elgondolkodtató volt számukra az idő múlásának észlelése, a látogatás felidézte bennük azokat az emlékeket, amelyekre örömmel gondolnak az óvodáskorból.
Fontosak ezek az alkalmak, mert itt kicsik és nagyok együtt játszanak, s játszás közben észrevétlenül tanulnak. Megtanulják a vendéglátás és vendégfogadás szabályait, kommunikálnak egymással, segítséget nyújtanak a rászorulónak, örülhetnek a másik ember társaságának, megláthatják azt a köteléket, ami összefog bennünket, felfedezhetik a másik emberben rejlő csodát.
Csoportképeket is készítettünk a tevékenység végén, hogy mind a kicsiknek, mind a nagyoknak mosolyt csaljon az arcára, ha visszaemlékeznek ezekre a szép pillanatokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése