"Nézze meg az ember!"

- mondta Csipike és megremegtek belé a virágok és a füvek. 2015. március 7-én a mi iskolánkban Kurutty körzeti volt, amit bátran megnézhet minden ember! Íme a képek, s nemsokára lesznek videók is.

 Öt csapattal jelentkeztünk a versenyre. Nagyon örültünk annak, hogy ebben az évben is megszervezhetjük Belényesben a  körzeti szakaszt, annak ellenére, hogy csak a mi iskolánk gyermekei kuruttyoltak. Ugyanebben az időpontban Nagyváradon három,  Székelyhídon és Mihályfalván pedig egy-egy  körzetben zajlott a verseny.

Izgatottan vártuk a kezdést, hogy újra meglepjenek bennünket a kreatív feladatok. Mint eddig minden évben, most is telitalálat volt az anyanyelv témakör. Azért szeretem annyira ezt a versenyt, mert minden évben új kihívások elé állít. Pályakezdő tanítóként olvastam először Fodor Sándor meseregényét, de csak most lopta be magát igazán a szívembe ez a fontoskodó erdei törpe. De nem csak nekem, hanem a gyermekeknek is a kedvencük lett, buzgón olvasták, rajzolgatták, sőt, egyesek még meg  is formázták.

Csodálatba ejtett bennünket az állatvilág is, amikor a körülöttünk élő titokzatosnak vélt állatokat tanulmányoztuk. Legkedvesebb villámkérdéseink, amelyekkel a versenyre készültünk a következők voltak:
- Milyen hosszú a vakond nyaka?
- Milyen a harkály nyelve?
- Hány tüskéje van egy kifejlett sünnek?
- Melyek a hangya testrészei?
- Mi van a pisztráng hát- és farokúszója között?
Íme a csapatjaink: Barangolók,Sün Samuk, Zzzzzzz (Zék), Misi Mókusok, Rügyek.
folyt. köv.

 

 

Suli-váró

 Elkészült suli-váró szórólapunk, rajta képek érdekesebb tevékenységeinkről: tökfaragásról, mézeskalács-sütésről, farsangról, év végi szerepről, kirándulásainkról a Szőlőhegyre, Bondoraszóra (Budureasa), a Tordai  sóbányába, Kolozsvárra, a Nyíregyházi Állatkertbe, a Szkerisórai jégbarlangba, Felsőgirdán (Gârda de Sus), nevezetesebb versenyeinkről, a multimédia-teremről, furulyacsoportunkról. Középen olvasható egy rövid ismertető és az elérhetőségek.

Azok, akik még nem ismerik tevékenységeinket, vagy szeretnének részesei lenni mindennapjainknak nyomtatott formában is megkaphatják. 

EU-zunk

 Ebben az évben újra jelentkeztünk a Barangolás az EU-ban nevű versenyre egy csapattal. Csapatunk neve természetesen a Rügyek lett, hiszen a kiválasztott gyermekek iskolánk magyar tagozatának képviselői, s ennek a közösségnek a neve már évtizedek óta az, hogy Rügyek. Még Bazsó Erzsébet tanító néni, akinek a szívügye volt a belényesi magyar oktatás, adta ezt a nevet a belényesi iskolásoknak. Mikor használjuk munkája előtt tisztelgünk.

Három tehetséges tanuló: Kristo Róbert, Imre Anna, Szűcs -Nagy Henrietta képviseli ezen a versenyen közösségünket. Íme munkáik, mellyel a verseny első fordulójára jelentkeztek, amelyet 2015. február 27-én postáztunk. A szakértő zsűri továbbjutással jutalmazta a tudást, a befektetett munkát és a tehetséget.

Már megkaptuk a második forduló feladatait is, úgyhogy: Munkára fel, Rügyek!

Kicsik és még kisebbek

2015. február 19-én az előkészítő és második osztállyal elmentünk az óvodába meglátogatni jövendőbeli társainkat. Ajándékul minden óvodásnak készítettünk egy -egy jácintot, valahogy így:

Sokat játszottunk együtt, megmutattuk a kicsiknek azokat a játékokat, amelyeket az iskolában játszunk, elfurulyáztuk és elénekeltük nekik kedvenc énekeinket. Öröm volt látni azt, ahogy a nagyobbacskák segítik apróbb társaikat a játék során, ahogy magyarázzák nekik a játékszabályokat, ahogy felcsillan az óvodások szeme akkor, amikor meglátják, hogy a társuk, aki még egy éve közöttük volt, most milyen szépen furulyál és énekel. Nekünk pedig, tanítóknak jólesett látni, hogy nem egyedül harcolunk nemzetünk megmaradásáért ezen a településen.

Meghívtuk vendéglátóinkat, hogy viszonozzák látogatásunkat, jöjjenek el, és ismerkedjenek meg iskolánkkal, és a többiekkel, akiket az iskolában kellett hagynunk.

2015. február 24-én el is jött hozzánk a magyar óvodai csoport és óvónőik. Közös tevékenységünket azzal kezdtük, hogy megmutattuk nekik, hogyan kezdjük mi a mindennapjainkat: tornáztunk egy sort, mint Csipike Fodor Sándor meseregényében.

 

Reggeli torna után kimentünk az udvarra, ahol nagyobb a játéktér, és számos játékot játszottunk együtt. Volt Várkörjárás, Az öreg zsidónak, Királylány, királyfi, sárkány és még sorolhatnám.

A harmadik és negyedik osztályosok nagyon örültek annak, hogy ők is megismerkedhettek a picikkel, segíthettek nekik, anyáskodhattak felettük. Elgondolkodtató volt számukra az idő múlásának észlelése, a látogatás felidézte bennük azokat az emlékeket, amelyekre örömmel gondolnak az óvodáskorból.

Fontosak ezek az alkalmak, mert itt kicsik és nagyok együtt játszanak, s játszás közben észrevétlenül tanulnak. Megtanulják a vendéglátás és vendégfogadás szabályait, kommunikálnak egymással, segítséget nyújtanak a rászorulónak, örülhetnek a másik ember társaságának, megláthatják azt a köteléket, ami összefog bennünket, felfedezhetik a másik emberben rejlő csodát.

Csoportképeket is készítettünk a tevékenység végén, hogy mind a kicsiknek, mind a nagyoknak mosolyt csaljon az arcára, ha visszaemlékeznek ezekre a szép pillanatokra. 

Olvasni jó! - Felolvasómaratonon

 2015. február 17-én a mi iskolánk is bekapcsolódott a Kányádi Sándor Felolvasómaratonba. Itt bővebben olvashatsz a határokon átívelő  nagyszabású rendezvényről. 

 Különböző folyóiratokból kerestük ki a magyar irodalom azon gyöngyszemeit, amelyeket Kányádi Sándornak köszönhetünk, s osztottuk meg kis közösségünkkel.

 Természetesen előkerült az egyik kedvenc kötetünk, a Szarvas-itató is, melynek versei beásták magukat a szíveinkbe. Gyakran idézgetjük a sorait, dúdolgatjuk őket, derülünk föl páratlan szófordulatai hallatán. Hiszem azt, hogy azért állnak hozzánk olyan közel ezek a versek, mert bennük Kányádi Sándor bácsi a szívét osztja szét.

 Amellett, hogy nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon, még ajándékot is kaptunk. Mindenki egy-egy névre szóló könyvjelzővel térhetett haza, amit remélhetőleg nagyon sokat fog használni.